Pusztaedericsen ugyanis nincs mobil térerő, s ezért a 12 ágyas Angyalok Kertje vendégházban sem csengenek a telefonok. Az egyetlen csengő hang a kolomp, ami a falu mindössze két utcáján vonuló teheneket kíséri. A békés hangulathoz jótékonyan hozzájárul a kis település fekvése, a sok zöld, a gombászterepeket ismerő jókedvű falugazda, a találékony polgármester (aki még a masszőrt is házhoz hozatja az idősebbek kedvéért) - és persze a Ház.

Az Angyalok Kertjében minden családias. Az étkezések a közös térben egyetlen közös asztalnál folynak, akkor, amikor a társaság igényli. A tápláléknakvaló begyűjtésében akár segédkezni is lehet, hiszen a biokertben minden fontos zöldség megterem, télidőben persze csak a spájzig kell elmenni. Ott lapulnak a jó házilekvárok, az eltett savanyúságok is. Kenyér mindennap frissen készül, hol egy kis dióval, tökmaggal, hol kis kockákra vágott zöld és sárga paprikával, curryvel.

A főétkezések is különlegességekből állnak.

Aki evett már céklás-gesztenyés fasírtot, az tegye föl a kezét!

Ennyit a gasztroélvezetekről.

TÁPLÁLÓ, DE NEM KALÓRIABOMBA

A szobák bútorzata egyszerű, de igényes. Sok a fa. Történetesen az egész mennyezet az, a falak halványzöldek, s ahol nem kőlap van, ott a padlólap törtfehér. A falak igen vastagok, s vakolás helyett kívül szerepet kaptak a régi ház megtisztított téglái. Vagyis szemrevaló új és mégis régies épület ez. Ahol sanyargathatjuk magunkat, ha olyan a kedvünk. Mindenesetre az Angyalok Konyhája filozófiájának sarokköve nem ez, hanem hogy úgy tekintsünk az étkezésre: akkor is lehet tápláló és egészséges, ha nem minősül kalóriabombának.

Reggelizés közben komoly az esély, hogy benéz a falugazda, megkérdi, nincs-e szükségünk túravezetőre, tanácsra, bármire. Gergely Csaba eredetileg lakatos, gépi forgácsoló volt, de most ő az Európai Leader falu címmel felruházott egykori Edelych mindenese.

Mi csak annyit kérdünk, merre a legrövidebb a pusztaszentlászlói tóhoz, és hogy kész-e már a termálfürdő. Ami az irányt illeti, csak keresztül a dombnak a földút véginél, de jobban járunk, ha gumicsizmát húzunk, mondja, mert a bükkösben hagyján, de a felszántott agyagos földön nagy a sár. A fürdő pedig csak készül. A LÓSPORT CSAK VISZI A PÉNZT

Dr. Török László ügyvezető-tulajdonos a földekről kerül elő (jó, hogy itt már működik a mobil). Bár sok a dolga, körbevezet a rádiházai Kabala-Ménes Kft. birodalmán, ahol a lótenyésztésnek 1912 óta vannak hagyományai (Bartha László földbirtokos hét kancájával indult). Jelenleg csökkenőben az állomány, de még így is közel kétszáz ló, közte nyolcvan csikó található itt. Foglalkoznak tenyésztéssel, panziós lótartással, turisták lovagoltatásával, és vannak ügető és ugró versenylovaik. A lovas szánhúzás megoldható, legalábbis szán és hidegvérű magyar lovuk van. Hó viszont nincs minden évben elegendő ehhez. Helyette inkább a fogatot ajánlja az ügyvezető, sőt látjuk is, amint az egyik beosztottja épp szekér elé fog két lovat. Rádiházán lehetőség van arra is, hogy vezetővel, terepen, akár több órára is ellovagoljanak a lovasturizmus szerelmesei. De az is egyértelműen kiderül, a lósport és -turizmus csak viszi a pénzt. Nincs rajta támogatás. A cég növénytermesztésből és húsmarhatenyésztésből tartja fenn magát.

"A ló az társ" - mondja Török László, miközben a régi nagyok, így a névadó, 1963-as derbigyőztes Kabala sírkövénél bandukolunk a hatalmas terepen, és azon kapjuk magunkat, irigyeljük, amiért így érez.

A Kabala-Ménes Kft. lovai egyébként mind a mai napig számos díjjal öregbítik a cég hírnevét, legutóbb a november 17-i Ménesek Díjában nyerte Illetmény pályafutása 15. nagydíját.

A kétcsillagos Hotel Kabalát 1988-ban alakították ki a földbirtokos régi kúriájából. Az árak barátiak, s akinek ez is sok, annak szemben ott a vendégház. A nyári szünetben rendszeresek a lovastáborok, ősszel a hétvégéken vadászlovaglást szerveznek a lovasiskola lovain; a létesítmény 5 patkós besorolást kapott a Magyar Lovas Turisztikai Szövetségtől.

Aki délelőtt jót lovagolt Rádiházán, majd megebédelt és megpihent az Angyalok Kertjében, a testi-lelki harmónia érdekében a délutánt, estét a közeli termálfürdők egyikében töltheti. Magunk Lentit javasoljuk, ahol a víz mindazt tudja, amit a környékbeli gyógyvizek, ráadásul a fürdő területén ott az úgynevezett Szent György Energiapark; s a kettő így együtt csudákra képes.

A gyógyvízről nagy vonalakban annyit, hogy 40 ezer éves, és nátrium-hidrogén-karbonátos, amely a mozgásszervi, ízületi, gerinc- és hátproblémák kezelésére alkalmas. Csuka Zoltán marketingvezető szívesen beszél a részletekről is. A fürdő 1978-ban nyitott, miután vizet kerestek s találtak, csak azt kellett eldönteni, lengyár vagy fürdő épüljön rá. Az első három medencét a fedett rész kialakítása követte, ami 1991-ben nyitott. Jelenleg hat kútból nyerik a termálvizet, kettő közülük gyógyvízzé minősíttetett. A Lenti Termálfürdő és Szent György Energiapark teljes egészében önkormányzati tulajdon. Az utolsó fejlesztések: a 96-os félig nyitott hidromasszázs medence és a Széchenyi-terv pályázaton nyert pénzből épített és 2004-ben átadott 1340 m2-es élményfürdő.

JÓTÉKONY FÖLDSUGARAK

A termálfürdőhöz kapcsolódik egy szépségfarm, valamint a kozmetikai és gyógykezelések kisebb sora. Ezekben sok különleges nincs. Viszont az árak, mind a fürdőben, mind itt, megnyugtatóan alacsonyak; az osztrák és szlovén fürdők belépőjegyeihez és szolgáltatásaihoz képest különösen. És ezért ráadásul a nagy zöldterületen kívül még valami extrát is kap az ide érkező: jótékony földsugarakat! A történet egyszerű, néhány bioenergetikus anno bebocsátást kért a pálcáival, ingáival, majd megállapította, a mélyben erős energetikai hálózat fut, sőt, összefut. (Ezeket a vonalakat Kínában Sárkányáramnak, Európában Szent György-sugárzásoknak nevezik, és meglehetősen ritkák.) A kilenc erős pontot megjelölték, a fürdő gazdái pedig kikövezték a gócpontokat összekötő energiasugarakat.

Aki hisz benne, az energiaösvényen húsz-harminc percet eltöltve úgy érezheti, jótékony energiával töltődött fel.

Mondhatni, a kelleténél is többel. Mindenesetre az Angyalok Kertjébe visszatérve - csönd ide vagy oda - nem jön álom a szemünkre. Csak nem túladagoltuk a pihenést?